Roger McManust, a Consevation International főigazgatóját az a sáskarák nyűgözte le, amely pont úgy néz ki és viselkedik, mint az imádkozó sáskák, amelyek mellső végtagjaikat hirtelen előrecsapva szerzik meg zsákmányukat.

A tudósok lemérték, hogy a sáskarák karjai 37 kilométer/másodperc sebességgel vágódnak ki, amikor kis halakat és más zátonylakókat fognak el. A sebesség és a vele járó erő betörte az akvárium üvegét.

A fölfedezett új halfajok között több különféle „villódzó” ajakoshal akad, amelyek nevüket élénk rózsaszín, sárga, kék és zöld színeikről kapták: a hímek ezek mutogatásával igyekeznek rávenni a nőstényeket a párzásra.

Az összes új fajt kevesebb, mint hat hét alatt fedezték fel, amit McManus figyelemreméltó teljesítménynek nevezett.

Az alacsony népsűrűség, valamint a környező mély és hideg víz hozzájárul a félsziget elszigetelődéséhez, és valószínűleg ez magyarázza az élővilág gazdagságát is, mondja McManus. A területet azonban egyre inkább fenyegeti a dinamitos és cianidos halászat elterjedése, valamint a közeli bányákból és fakitermelésekből származó szennyeződés. McManus igyekszik rávenni a helyi kormányzatot, hogy a Conservation Internationallel együttműködve tegyenek meg mindent a terület gazdag élővilágának megőrzéséért.